A táblaüveget régebben nagyméretû hengerek fújása, felvágása és szétterítése útján nyerték. Ma már a gépek kiszorították a kézi eljárást. A tükörüveget úgy készítik, hogy vastagabb táblaüveget mindkét felületén megcsiszolnak. A tükörüveglap vagy fazékkemencében, öntéssel készül, a Bicheroux-féle eljárással, vagy kádkemencébôl hengereléssel. Ha két réteg, öntéssel készített táblaüveg közé dróthálóbetétet ragasztanak, a drótüveget, ha pedig az üveget mintázott vaslapra, vagy homokra öntik, az ornamentüveget nyerik.
A meleg állapotból lehûtött táblaüveg igen nagy keménységgel és szilárdsággal rendelkezik s autó-, és repülôszélvédôüvegnek használják (szekuritüveg). Ha pedig több réteg üvegtáblát szerves anyagokkal ragasztanak össze, a szilánkmentes üveget (triplexüveg) nyerik, melyet szintén szélvédô, és golyóálló üvegnek használnak.
A különleges üvegek igen bonyolult vegyi összetételûek, és megfelelô fizikai vagy kémiai tulajdonságokkal vannak felruházva. A thüringiai üveg 2–3% timföldtartalmának köszönheti, hogy fujtatólánggal könnyen és káros elváltozások nélkül alakítható. Alaboratóriumi üvegek, mint a jénai vagy a magyar Ergon, tûzállók és savak, lúgok hatásának ellenállnak. A hômérôüveg kiterjedési viszonyai állandóak és a fagy- és forrpont jele a belôlük készített hômérôknél mindig az eredeti helyre jut. A nagy vegyi ellenállású jénai Fiolax és a magyar Tungsram-R üvegekbôl készített ampullákban az injekciós folyadékok nem szenvednek vegyi bomlásokat. A csekély kiterjedési együtthatójú Pyrex és Durax valamint Ergon üvegekben szabad tûzön süthetünk. A vegyi összetétel megfelelô változtatásával elôállíthatunk nagy ellenállóképességû kazán vízállásmutatóüvegeket, és oly üvegeket, melyek az ultraibolya-, infravörös- vagy Röntgen-sugarakat átengedik vagy elnyelik. Bizonyos üvegek nagy elektromos ellenállásuk miatt szigetelésre használatosak.
Az építôipar nagymennyiségû üveget használ fel. Tetôfedôcserepek, prizmák, padlólapok és a belsô architekturában használt színes opállapok a modern építészet jellegzetes és nélkülözhetetlen anyagai. Az üveggel készített növényházak a kertészetben nélkülözhetetlenek.
Meghatározott fénytani követelményeket elégítenek ki az optikai üvegek. Jellemzô tulajdonságaik a törésmutató, és az Abbé-szám. Elôbbi a beesési és törési szög szinuszának a viszonyát fejezi ki, az Abbé-féle számot pedig úgy kapjuk meg, hogy az egységgel csökkentett törésmutató számértékét elosztjuk a színkép kék és vörös színei törésmutatójának a különbségével (az ú. n. részleges közepes színszórással). Az optikai üveget egy oly törtszámmal jellemezzük, melynek számlálója a törésmutató tizedespont után álló elsô két száma, nevezôje pedig az Abbé-szám tizedespont elôtt álló számjegyei. Így a 61/37 jelû optikai üveg törésmutatója 1,61, Abbé-száma pedig 37. Az optikai üvegek olvasztása igen gondos és fáradságos munkát követel. Tisztulásuk mechanikai keveréssel érhetô csak el. A megolvasztott és kevert üveget fazékkal együtt kiemelik a kemencébôl és heteken át hûtik, majd darabokra repesztik, kiválogatják a hibátlan darabokat és azokat csiszolják. Az optikai üvegek két fôcsoportba oszthatók: az erôsen fénytörô és fényszóró, ólomdús üvegekre, a flintüvegekre és a csekély fénytörô és fényszóró üvegekre, a koronaüvegekre. Mindenik csoportban számtalan változat ismeretes.
Az üvegek felsorolása nem lenne teljes, ha kihagynók két szélsôséges képviselôjüket, a tisztán kovasavból álló kvarcüveget, melyet laboratóriumban és a világítási iparban használnak, és a vízüveget, melyet szódából és homokból olvasztanak és vizes oldat alakjában a textiliparban, azonkívül ragasztóanyagnak és élelmiszerek (tojás) konzerválására használnak. Ha pedig megfelelô összetételû üveget igen finom szálakká húznak, az üveggyapotot nyerik, mely az építôiparban és a mûszaki életben hô- és hangszigetelésre szolgál.