Várhidi Éva

Építész - tusrajz művész, 1947-ben Budapesten született. Gyermekkorát a városligeti Vajdahunyad vár környékén töltötte, ahol már tizenévesen megfogta Alpár Ignác remekműve, mely kedves emlék tusrajz alkotásai között.

Eleinte a zenével kacérkodott, de később a tusrajz mellett döntött. 9 éves korában Tóbish Ilona rajztanárnő benevezte egy tokiói gyermekrajz pályázatra, ahol megkapta a külkereskedelmi miniszter díját, egy hatalmas ezüstérmet, japán nyelvű oklevéllel. Ez az elismerés mélyítette el a tusrajz iránti szeretetét.

14 éves korától az Ybl Miklós Építőipari Technikumba járt, itt épület-szerkezettant, statikát, ábrázoló geometriát, építészettörténetet, tusrajz technikát tanult. Jeles érettségivel azonnal felvették az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építész Karára. Itt a sok szaktárgy mellett Arató János festőművésztől kerámiázni tanult, és a Budai Vár járdáin ülve tusrajz utcaképeket készített.

1970-től a Pestmegyei Tanács Tervező Vállalatnál kezdett el dolgozni, ahol Kaszta Dénes és Tolvaj János építészek keze alatt több szállodát terveztek, itt is fontos szerepet játszott életében a tusrajz.

Első önálló munkája a Szigethalmi Ravatalozó volt. Akkor még a tusrajz látványtervet perspektíva-szerkesztéssel kellett megoldani, ahol komoly szerepe volt a térlátásnak.

Némi kitérők után 1980-ban a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat Műemléki Osztályára került. Itt megrajzolta Óbuda Fő tér és Dugovics tér megtartott műemlék épületeinek a műszaki terveit, tusrajz szabadkézzel.

1987-ben Műemlékvédelmi Szakmérnöki képesítést szerzett, alapító tagja a Magyar Építész Kamarának és a Magyar Építőművészek szövetségének. Ebben az időben kezdett el dolgozni az Alkotó Építész Kft-nél, ahol Matits Péter ügyvezető egyre több tusrajz tömegvázlatot kért tőle, a megtervezett épületekről.

92-től saját készítésű fotókról kezdett tusrajz alkotásokat készíteni. 1997-re összegyűlt egy tusrajz kiállítás anyaga, melynek az Országos Műemlék Felügyelőség adott helyett. Ettől kezdve a tervezési munka mellett mindig készített tusrajz vázlatokat is, többnyire szép rácsokat, műemlék épületek különböző részleteit, templomokat stb.

Egyik kedvenc városa Kőszeg lett, itt 2000-ben volt egy tusrajz kiállítása.

2003-ban Solymárt ”vette célba”, és készített is egy tusrjz sorozatot.

2005-ben nagy megtiszteltetés érte, mert a MÉSZ székház Kós Károly termében rendezhetett önálló tusrajz kiállítást.

2008 nyarán az Óbudai Rendelőintézetben rendezett egy áttekintő tusrajz kiállítást a grafikáiból, annak reményében, hogy a betegeket a szép tusrajzok látványa is hozzásegíti a mielőbbi gyógyuláshoz.

WEBÁRUHÁZ VÁLASZTÉKA

Tusrajz motívumok ¤ Tusrajz - Budapest ¤ Tusrajz - Kelet Magyarország

Tusrajz - Nyugat Magyarország ¤ Tusrajz - Külföld

Kérjük, nézze meg a tusrajz alkotásokat, reméljük, szép napot szerzünk velük, amennyiben kézzelfogható közelségben szeretné tudni valamelyik tusrajz remekművet, rendelje meg a kiválasztott grafikát.

Kérésre lehetőség van a tusrajz alkotásokat kicsinyíteni, nagyítani, színezni, festeni /akvarell/ valamint aranyozni, ezüstözni. Az eredeti tusrajz, dátummal és szignóval van ellátva.

A kínai tusrajz két eleme: a fekete vonal ami a folt, és az üres fehér tér. Amíg a tusrajz alkotásra a megszokott módon nézünk, addig a fekete vonalból és foltból indulunk ki, és a fehér tér merő környezetnek látszik, és így semmit sem értünk meg belőle. Azt hihetnénk, hogy a tusrajz csupán csak valamilyen tárgy, vagy táj, vagy jelenet ábrázolása.

A tusrajz fehér eleme nem a környezet, a passzív tér, az üresség, a semmi, hanem inkább a fehér alakítja a feketét (vonalat, foltot), mint a fekete a fehéret. A tusrajz formateremtő hatalma, a fehér.

A nyugati világ számára a kínai tusrajz csak fekete vonal és folt. A tusrajz alkotások megtekintésekor csak ezt látjuk, csak ezt tekintjük létezőnek; a teret, az űrt, a fehéret, a semmit észre sem vesszük. Ha majd egyszer nem a feketétől indulunk el a fehér, hanem a fehértől a fekete felé, az lesz az a pillanat, amikor a kínai tusrajz érthetővé válik számunkra.

Ugyanakkor megértjük azt is, hogy bár a fehér van kívül, a fehér a környezet, a tér - mégis tulajdonképpen a tusrajz esetében ez az, ami belül van. Mindez a tusrajz alkotásoknál azon múlik, hogy nem az érzékileg tapasztalható feketéből nézünk a fehérbe, hanem a meghatározhatatlan fehérből a feketébe.

(,,A szubjektum az a hely, ahonnan a valóság látható.,,) A tusrajz nem a tárgyba helyezkedik el, hanem a formáló erőbe, nem a reálisba, hanem a mágikusba térbe. Ha így szemlélünk egy tusrajz remekművet, akkor az alkotás már egy másik dimenzióba vezet el minket.

A modern festészet és a kínai tusrajz kétségtelen rokonságban vannak. A modern festészet egyetlen hibája, hogy még mindig a feketéből, az érzékileg tapasztalhatóból indul ki, és a teret passzívnak és ürességnek tekinti, a tusrajz képekkel szemben. Ez még sajnos nem a tusrajz valósága.

Az lesz nagy, modern festő - tusrajz művész, aki észre fogja venni, hogy nem a valami formálja a semmit, hanem a semmi a valamit. Aki megérti, hogy a fehér és az üresség és a tér nem a kint, hanem a bent.

Amíg a tusrajz képen csak a vonalakat és a formákat fogjuk látni, csak a kép felét látjuk. Amíg nem fogjuk megérteni, hogy a kívülről befelé ható fehér üresség nem egyéb, mint a belülről kifelé ható formáló erő, addig a tusrajz valóságáról sejtelmünk sem lehet. Pedig a tusrajz tintába mártott művészet.