Festészet

A festészet egy olyan speciális ága a képzőművészetnek, amelyben síkbeli vonalak és színek alkotnak (akár térhatású) művészi összhangot.

Az alkotáshoz használt anyagok alapján a festészet stílusa lehet

• olajfestmény
• tempera
• akvarell
• gouache („guás”)
• freskó
• mozaik
• üvegfestmény
• tűzzománc
• textil, stb.

Ezen technikai megoldások közös tulajdonsága, hogy mindegyiknél színes anyagokat – különböző festékeket, fonalakat, papírt, zománcot, üvegdarabokat, stb. – ragasztanak, festenek, visznek fel vagy/és helyeznek el valamilyen hordozó (vászon, papír, karton, falap, lemez, üveg, stb.) alapon az alkotók.

A sokszorosítási eljárással készülő másolatot (papír vagy vászon alapon) reprodukciónak nevezzük.

A festményt ábrázolási megjelenés tekintetében két részre lehet osztani:

• figuratív

műfaj alapján: életkép, tájkép, csendélet, arckép, stb.

alkalmazás szerint: táblakép, falkép, miniatúra, stb.

• nonfiguratív

A festészet egyidős az emberrel (lásd barlangrajzok). Pozíciója az idők folyamán sokat változott

• az őskőkorban többnyire a varázslók festettek a barlangok falára, hogy mágikus tudásukkal hatással legyenek a törzsük tagjaira és a zenével, tánccal együtt a maguk javára fordítsák a természeti jelenségeket.
• meglepő, de például az ókorban egy különösképpen lenézett mesterség volt.
• míg a reneszánsz korában szinte presztízzsé vált egy-egy festőművész felkarolása és támogatása (mecénás).
• manapság a festészet nemcsak egy szép foglalkozás, hanem hobbiként is remek időtöltés.

A festés szórakoztató, ugyanakkor meditatív időtöltés. Jótékony hatása különösen a rohanó hétköznapok sodrában a meghittség, harmónia szigetét képezheti.